A kereskedelmi televíziókról

2012.06.15. 17:54 Zöld Október

Nézzünk szét egy kicsit a kereskedelmi televíziók háza táján.  Nem, nem arról szeretnék írni, hogy milyen igénytelen, népbutító, szellemi gyehennába taszító műsorokkal töltik meg a hazai TV-ket (leginkább a kereskedelmi csatornákra igaz ez, de elmondható a „közszolgálati” adókról is), hisz ezt mindannyian tudjuk. Felesleges írni a Tahó Világról, a Big Bránerről és az egyéb szellemi mételyekről. Hát akkor miről is lesz szó? Arról, ami a kereskedelmi adókat (és valamennyi médiumot) kezében tartó réteget a legjobban érdekli: a profitról, s az ezt biztosító totális erkölcstelenségről.

A kereskedelmi adók nem azért vannak, hogy szórakoztassanak. Már a nevükből is kitűnik, hogy számukra a kereskedelem, a profit maximalizálása, a nyereség az egyetlen és legfontosabb cél és érték, mely őket hajtja. Pénzt akarnak szerezni, nagyon sokat és ennek mindent alárendelnek.
Miért vannak a szavazásos műsorok, mint pl. a Való Világ, az X-Faktor vagy a Mega Szar Sztár? Egyrészt valóban azért, hogy az embereket a szellemi pokol legmélyebb bugyraiba taszítsa, de még inkább azért, mert pénzt hoz a konyhára. Ugyan, kit érdekel, hogy melyik nevesincs nímand nyer egy ostoba vetélkedőt vagy „sztárcsinálót”, a lényeg, hogy szavazz, szavazz, szavazz, fogyassz, fogyassz, fogyassz, küldd a pénzt, küldd a pénzt, küldd a pénzt! Ennyi ezeknek a lényege, se több, se kevesebb. A lényeg a profit, ez vezérel és mozgat mindent!

A film és a reklám alá és fölérendelő viszonyban vannak egymással, de nem úgy, ahogy az elsőre látszik. Ha azt gondolod, hogy a filmek közt vannak reklámok és a filmeket szakítják meg reklámokkal, akkor tévedsz! Pont fordítva: a reklámok között vannak filmek és a reklámokat szakítják meg filmekkel. A fölérendelt (fontosabb) részt a reklám, az alárendelt (kevésbé fontosabb) részt a filmek és egyéb műsorok jelentik.
Észrevettük már, hogy amikor reklám van, akkor a TV-készülék önmagától hangosabbá válik, hogy ezzel is kiemelje a műsor lényegét, a reklámot? Ha a néző elalszik a filmen, akkor kelljen csak fel a reklámra, mert az a fontos

A lényeg a REKLÁM! Ez a kereskedelmi csatornák „lelke”, mozgatórugója, mindene A többi műsor csak a felesleges körítés, melyekre azért van szükség, hogy a néző megtekintse a reklámokat is, mert azok nélkül a kutyát se érdekelné. Mondhatjuk azt is, hogy a film csupán a hordozó felület, mely segíti a reklám eljuttatását a fogyasztóhoz (a kereskedelmi TV a nézőre fogyasztóként tekint).

Hogy ez mennyire igaz, lássuk az alábbi példát.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nem tudom megunni a legendás duó, a Bud Spencer és Terence Hill fémjelezte filmeket. Már óvodás koromtól kezdve néztem őket és a mai napig szívesen megtekintem mindegyik filmjüket. Ennek köszönhetően tisztában vagyok azzal, hogy mikor mi következik egy filmben, s természetesen feltűnik, ha valami „nem pászol”. Amikor legutóbb néztem a Kincs, ami nincs című filmet, egyből feltűnt, hogy hoppá, itt bizony hiányzik egy jelenet! A film cselekményét kicsit sem befolyásolja, a történet ugyan nem csorbul, de az élmény igen. Először azt gondoltam, hogy bamba vagyok és lemaradtam róla, de köszönhetően a kereskedelmi csatornák fantáziadús műsorszerkesztőinek, néhány héttel később újra vetítették a fent említett filmet, s én ismét leültem megtekinteni. A jelenet ismét hiányzott, tehát nem én bambultam el.

A megoldás nem volt nehéz: szépen kivágták a jelenetet a „kedves” retek klubosok. Mint utóbb rájöttem, szinte valamennyi filmmel ezt művelik, így járt pl. az Aranyeső Yuccában, a Tolvajtempó, a Karib-tenger kalózai és lehetne tovább sorolni, de felesleges.

Felvetődik a kérdés: de miért?
A válasz nem nehéz, főleg ha tudjuk, hogy mi mozgatja ezeket a csatornákat. Bizony, a pénz.
A Kincs, ami nincsből 3 perc 30 másodpercet vágott ki a csatorna. Miért fontos ez a három és fél perc? Azért, mert az idő pénz.
Minél kevesebb ideig tart a film, annál több ideig lehet nyomatni a reklámot, annál nagyobb lesz a haszon. Ha most ezen fintorognánk, hogy „Ugyan, mi az a pár perc?”, akkor előbb nézzük meg az RTL Klub hirdetésértékesítésére vonatkozó általános szerződési feltételeket, vagyis a tarifákat.Sajnos 2012-es adatokat nem találtam a világhálón, de a 2010-es adatok is sokat mondóak. Teljes egészében nem foglalkoznék a 29 oldalas dokumentum vizsgálatával, csupán a fent említett filmre vonatkoztató adatokra hívnám fel a figyelmet.
A díjazás sávokba van osztva, aszerint, hogy mikor vetítik az adott reklámot. Ezt a filmet főműsoridőben szokták
adni, amikor a legdrágábbak a reklámok. Főműsoridőben, az RTL Klubon 30 másodperc reklámidő 4 500 000 Ft-ba kerül, ÁFA nélkül! A fent említett három és fél perccel a csatorna, tehát 31 500 000 (31,5 millió) Ft-ot kasszírozott. Ismétlem: ezek nem friss adatok, hanem 2 évesek. Azóta ezek természetesen drágulhattak, hiszen minden emelkedik, miközben a Forint gyengül.
Na, így már érthető, hogy miért is vágják meg a filmeket?

A csatornákat nem érdekli, hogy a néző megkapja a teljes film élményét, mert őket csak a pénz, a profit hajtja és ezért képesek megkurtítani, megcsonkítani, meggyalázni olyan filmklasszikusokat, mint például a Kincs, ami nincs, melyen már legalább két generáció felnőtt, s ki tudja, hogy még mennyi fog.

Ezek alapján elgondolkodtató, hogy pl. a vörös bikás energiaital vagy a mindent gyógyító csodagyógyszer azért olyan drága, mert olyan jó, vagy, mert meg kell fizettetni a fogyasztókkal a reklámok árát, továbbá abba is érdemes belegondolni, hogy a különböző, adónk 1%-ra ácsingózó szervezeteknek mennyire is van szükség arra a pénzre, ha naponta több tízmilliókat költenek reklámokra…

Ebből az egy példából is kitűnik a kereskedelmi csatornák és általában az egész média romlottsága és kapzsisága. Madách írja: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”  Ezen csatornáknak ez a lényegük: az önzés, az emberek alkotási vágyának semmibe vétele (gondoljunk a forgatókönyvíróra vagy a rendezőre), a pénz istenének, Mammonnak az imádása. Ezt adják a nézőknek (fogyasztóknak) is, a saját készítésű gagyi műsoraikkal (VV, BB, Győzike stb.). A TV egy méreg, egy szennyező anyag, mellyel az egész társadalmat, de leginkább a jövőnket jelentő fiatalságot pusztítják; egy fegyver, melyet a cionista háttérhatalom szegez az emberiség fejéhez.

1338371175.7345-image001-f.jpg

A Hungarista Mozgalom jelképeinek szakrális eredete

2012.06.07. 01:04 Zöld Október

Érdemes megvizsgálni Szálasi Ferenc pártjainak, mozgalmainak jelképrendszerét. A NAP szimbólumává egy rovásjelképet választott, mely a „HIT” szó betűjeleit tartalmazta. Ezzel is jelképezni akarta Szálasi, hogy az ő hungarizmusa, nem a német hitlerizmus egyszerű kópiája, hanem önálló, sajátosan magyar nemzetiszocializmus, mely lényeges pontokban is eltér a hitlerizmustól és – az általa is nevetségesnek ítélt – magyar kópiáitól.

A HIT szó utal a mozgalom Istenbe vetett hitére és a keresztény Magyarországra.

Az, hogy a párt rövidítése NAP lett, sem véletlen. A magyar néplélek és néphagyomány a Napban Istent tisztelte (vigyázat, nem a Napot, mint égitestet imádta, hanem azt, az Úr egyik attribútumának tekintette!). A Nap továbbá a fényesség, az élet és az élni akarás jelképe is.

                              

Későbbi pártjai már a zöld nyilaskeresztet használták, melynek közepébe a hungarizmusra utaló fehér „H” betűt illesztettek a kereszt szárainak találkozásába. A nyilaskereszt nem más volt, mint Szent László királyunk felújított hadijelvénye, mely egyrészt kifejezte a hungarizmusnak a lovagkirály szellemiségével való azonosulását, másrészt utal a napvágásra, a magyar koronázás egyik szakrális eseményére, amikor a király a Szent Koronával a fején, álló délben - mikor a legtöbb a fény a Kárpát-medencében – fellovagol a koronázó dombra, mely az ősök által megszentelt haza jelképe, s kardjával a négy égtáj felé tesz kardjával „fényvágásokat”, „fénykereszteket”, mellyel tulajdonképpen védelmet kér a Teremtőtől, így tehát a nyilaskereszt az Isten által minden irányból védett Kárpáthazára is utal!

A napvágás másik funkciója, az újjáteremtés, megújítás, mely során az új uralkodó a négy vágással kijelöli a négy fő égtájat, s ezáltal a Kárpát-medence helyét, vagyis megadja az ország (uruszág – Úr-szág = Istentől kapott föld), az égből alászállott királyság helyét a teremtett világban. A nyilaskereszt tehát az Isten által kijelölt és a mindenségbe beillesztett, általa védelmezett Magyar haza jelképe.

 

A hungarista pártok zászlaja, karszalagja is ilyenformán különbözött a többi, nemzetiszocialista pártkezdeménytől: a magyar jelleget jobban kihangsúlyozó Árpád-sávot illesztettek a zászlóra (mely a nyolcszor vörössel és ezüsttel vágott „eredeti” Árpád-sávval ellentétben kilenc sávot –öt piros, négy fehér – tartalmazott) úgy, hogy a zászlórúd felé eső harmadában vörös négyzet alapon, 45°-kal elforgatott fehér négyzetben állt a zöld, „H” betűvel ékesített nyilaskereszt. Ez az elrendezés utalt a középkori zászlóhasználatra. Az új típusú – kilenc sávos – „Árpád-sáv” a mozgalom szándéka szerint megújítandó magyarság öt – egymást feltételező – társadalmi csoportját (a nemzettartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetmegtartó nő-gyermek-ifjúság, a nemzetvédő fegyveres erők) jelképezte (öt vörös sáv), amelyet a hungarizmus erkölcsi (kereszténység), szellemi (nacionalizmus) és anyagi (szocializmus) alapjai, valamint a magyar nemzetet és a Kárpát-Duna Nagyhazát alkotó népszemélyiségeket (magyarság, szlovákság, ruszinság, románság, németség, szerbség) összefogó konnacionalizmus tartanak össze (négy fehér sáv).

 

A fentiekből levonható konklúzió:

Az a férfiú (Szálasi Ferenc), aki ilyen pontosan ismerte a magyarság szakrális jelképeinek üzenetét, s nem csak ismerte, de lényegüket megtartva, a kornak megfelelően integrálta mozgalmába és eme jelképeket működtetni tudta, az nem lehet az a „barbár”, akinek ellenségei (ellenségeink) le kívánják festeni.

Hitvány ember nem képes felfogni a magyar néplélek – az isteni rendből táplálkozó - leképzésének tekinthető jelképrendszert és legfőképp nem tudja azt működtetni. Mert a jelképek nem csak egyszerű ábrák, krikszkrakszok, irka-firkák, hanem működtethető és erőt sugárzó koncentrált lelki és szellemi tudás szimbolikus kifejeződése.

 

Nép és nemzet

2012.06.01. 22:23 Zöld Október

A társadalom, a közösség legkisebb alapelemének, építőkockájának a család tekinthető. Az ugyanabból a rasszból származó, egyazon erkölcsi, szellemi értékeket magukénak valló, ugyanazon szokásokat követő, egy nyelvet beszélő, egymással életközösséget, sorsközösséget és társközösséget vállaló családokból alakult ki a nép. Persze előbb a családok nagycsaládokba, nemzetségekbe, törzsekbe tömörödtek, majd végül néppé váltak. A nép által belakott terület, a nép honává válik, de csak abban az esetben, ha az a nép talajgyökeres és honát képes megtartani. Gyakorlatilag e két elem tesz egy népet honképessé. Ha egy nép nem rendelkezik ezzel a két tulajdonsággal, akkor nem tud igazán sohasem honképessé válni, példaként ilyen nép a cigányság, mely évszázadok óta keresztül-kasul bolyongott Európán, s a zsidóság.

 

A honterületet szerzett népek a szomszédságukban élő szintén honterületet szerzett népekkel jobb esetben erkölcsi, szellemi és anyagi életösszhangot próbál kialakítani, mely a nép életét biztonságossá és teljessé teszi. Ha az egymás mellett élő, egymást kölcsönösen tisztelő népek, a családokhoz hasonlóan, egymással életközösséget, sorsközösséget és társközösséget vállalnak, akkor születik meg a nemzet. A nemzetnek az a népe, mely biztosítani tudja a közösség (nemzet) erkölcsi, szellemi, társadalmi, politikai és gazdasági egységét, vezetőnéppé válik. Vezetőnépnek lenni nem egyfajta „kiválasztottság”, megfellebbezhetetlen jog, hanem feladat, melynek minden időben meg kell felelni. A Kárpát-medence vezető népe magyar volt, hisz mi tudtunk az itt élő társnépeknek közös hazát adni, közös identitást biztosítani (Szent Korona-tan), és mi voltunk képesek a történelem során, egyedülálló módon a Kárpát-medencét huzamosabb ideig megtartani. A medencében élő szlovákokra, románokra, szerbekre, horvátokra, ruszinokra stb. nem tudok idegenként tekinteni, főleg nem ellenségként, hisz nekik is hazájuk e föld. Borzasztóan felháborító és meggondolatlan dolognak tartom azt, amikor magyar soviniszták hazátlannak nevezik a tót, az oláh vagy a rác népet, hisz ezzel nem őket pocskondiázzák, hanem magunkat, mert ha ezek a népek valóban hazátlanok lennének, az azt jelentené, hogy ezer esztendő alatt sem voltunk képesek hazát, otthont biztosítani a társnépeinknek, nem tudtunk megfelelni a vezetőnép felé támasztott elvárásoknak, s ezer évig elnyomásban, rabságban, szolgaságban tartottuk őket. Ez természetesen nem igaz. A társnépeinknek ugyanolyan elidegeníthetetlen joga van ezen a földön élni, mint nekünk. Felvetődik a kérdés, hogy van e létjogosultságuk az önálló államhoz? Láthatjuk, hogy a szabadkőműves ollók által szétszabdalt Kárpát-medencében jelenleg egyetlen életképes állam sincs. Magyarország romokban hever, testileg és lelkileg is meg vagyunk sebezve, s bár még nem látják be, de a trianoni utódállamok is vesztesei a Versailles-ban kötött „békének”. A társnépekkel évszázadokon keresztül békében éltünk egymás mellett. A társnépek évszázadokig lojálisak voltak a Szent Koronához, magukat pedig hungarus tudatú nemzetiséginek tartották. Szép példa a hungarus tudat megnyilvánulásának a szlovák költő, Zsabka Kálmán Magyar vagyok című verse, vagy a ruszin nép eredetmondája, melyben Krisztustól kapták hazául a Kárpátok hegyeit, cserébe támogatniuk kell a síkságon élő magyarokat, s nekünk is támogatnunk kell őket. De gondoljunk csak Mátyás királyra, aki nem csak a magyar nép szívében maradt meg nagy szinte mesebeli hősként, hanem valamennyi délszláv népnél, s az egyik legszebb Mátyás monda is a Rácország területéről származik.

 

A nemzetek feletti hatalom ármánykodása Trianonban teljesedett ki, amikor sikerült ezt a nagyon erős szövetből szőtt hálót széjjeltépniük, testvért a testvér ellen fordítaniuk, s a sovinizmus elplántálásával hosszantartó testvérviszályt generálniuk. Jól tudjuk, hogy kiknek és miért volt érdeke a Kárpát-haza feldarabolása, az itt élők szembefordítása. Tény, hogy az elrabolt területeken még ma is nap, mint nap bántalmazzák véreinket magyarságuk miatt, de ha Trianon kapcsán gyűlöletet hirdetünk a testvérnépek ellen, akik ma sajnos nagyon meg vannak vezetve (mi is), akkor azzal csak az országot feldaraboló erők malmára hajtjuk a vizet. Elevenen él bennem is a fájdalom és a düh, de semmiképpen sem érzek gyűlöletet sorstársaink iránt. Egyetlen megoldás csak az lehet, hogy mereven elutasítjuk a sovinizmust, s helyette a Szent Korona eszméjéből táplálkozó konnacionalizmus felé fordulunk, mely a népek, nemzetek egymás iránti tiszteletét, megbecsülését és összefogását hirdeti. Nem mondhatjuk azt, hogy kezdjék el ők a változást, nem késlekedhetünk, s nem lehetünk restek sem a jóra való törekvésben! Mi vagyunk a vezető nép, nekünk kell példát mutatni, nekünk kell a legerősebben elvetnünk a sovinizmust, nekünk kell végre a gyűlöletre szeretettel válaszolnunk. Mindenek előtt vissza kell szereznünk még megmaradt csonkahazánkat, s utána jó példát kell mutatnunk, hogy a társnépeink maguktól visszavágyjanak a Szent Korona oltalma alá, s Boldogasszony biztonságot adó ölelésébe. Ki kell vernünk országunkból a nemzetünk elveszejtőit, de ezt sem gyűlöletből! Krisztus is korbáccsal verte ki őket a templomból, haragot érzett irántuk, ez igaz, de gyűlöletet nem.

Majd ezek után ismét egyesülhet az, ami a világmindenség kezdete óta összetartozik, s „jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot”. „És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.”

 

Zsabka Kálmán – Magyar vagyok

Bár egyszerű bölcsőm,
- Nem volt selyem rajta -
Egy öreg tót asszony
Pórkeze ringatta,
Bár az altató dal
Nem magyarul csengett
Fölöttem, ha anyám
Dajkálni elkezdett,

És bár imádkozni
Sohasem tanultam
Magyar imakönyvből,
Amíg gyermek voltam -
Mégis magyar földért
Hullatom a könnyet
S a vérem is adnám
Érte, csakhogy többet
Panasza ne szálljon,
Szívemnek ne fájjon.

Az én tót szívemben
Magyar bánat bujkál
S az a fájdalom tép,
Amely sírva ott jár,
Ott lopódzik búsan,
Mint az őszi alkony,
Az elnémult, kihalt,
Csöndes Tiszaparton,
Nekem is fáj élni
Így meglopva, csonkán

És könyörületből
Vad-idegen portán;
Azt akarom én is,
Hogy a Garam partján
Magyar nóta zengjen
Minden ember ajkán,
Egy boldog hazáról,
Nagy-Magyarországról.

Bár egyszerű bölcsőm,
- Nem volt selyem rajta -
Egy öreg tót asszony
Pórkeze ringatta,
S bár a múltban sokszor
Csúfolták fajtámat
S engem a gúny most is
Szüntelenül támad -
Az én szívem mégis,
Míg csak él s nem ég el,
Árpád örökéért
Fog lobogni hévvel.

S lelkem szilaj vágya
A lenézett lanton
Tépni fogja a húrt
És lázít kitartón,
Míg széjjel nem tépik
Láncukat a rabok -
Mert én, a tót is az vagyok,
Én is magyar vagyok!

 

süti beállítások módosítása